7. fejezet

Sziasztok! :) Ma megint gonosz voltam Soyával, bővebb 'információ' a fejezet végén megtekinthető. Egyébként ezt most találtam ki, nem volt tervben. Fura fantáziám van. Na mindegy. Egyébként a közepén hagytam abba, folytatás a következő részben. 3:)

Egyébként észrevettétek már, hogy milyen jól el lehet szórakozni az emotikonokkal? :D

Ez például bajuszos (döntsd balra a fejed): :3)

Ez pedig egy rózsa: @}~~~

Síneken sétáló mexikói: ====O=====

Síneken sétáló, öngyilkos mexikói: =[]-[]-[]~D=O==

Na befejeztem,  jó olvasást! :D:D

Hétfő reggel komótosan lenyomtam az ébresztőórámat, ami már hajnali hatkor ki akart ugrasztani az ágyból. Öt perc múlva megint elkezdett csörögni, amikor is megfogtam, eszelős tekintettel és elfeküdt hajjal a padló fölé emeltem, és amikor éppen lendítettem volna a karom, hogy most akkor béke poraidra, hagyjál engem aludni, benyitott Nora.

Szerencsétlen kishúgom, szerintem abban a pillanatban sokkot kapott, mert csaknem akkora szemekkel csukta vissza az ajtómat, mint az öklöm. Jó hétfő reggelt kívánok minden egyes diáktársamnak!

A suliban még épphogy beestem első órára. Teljesen nyugodtan ültem le a helyemre; lógás hiányzás után mindig egyfajta büszkeségérzet kavarog bennem, olyan "na, ki a szerencsés, mi?"-féle. Nem tudom, ez mennyire természetes.

A becsengetés még inkább lelombozott mindenkit, többen a matekfüzetet kezdték el lapozgatni, valaki a könyvet, de még Melody is idegesen fészkelődött a helyén, pedig ő alapjában véve elég nyugodt típus. Aztán jött a hidegzuhany.

- Remélem, mindenki alaposan felkészült az ismétlő dolgozatra - lépett be a matektanár. Hogy micsodára? - Mint tudjátok, két jegyet fogtok kapni, az egyiket a számolásos, a másikat a geometriai részére. Nathaniel, segíts ezeket kiosztani!

Amíg Nath sietve szétosztotta a kis dolgozatfüzeteket, felháborodottan Melodyhoz fordultam.

- Miért nem szóltál a dogáról? - sziszegtem, eléggé mérgesen. Azért mégiscsak két nagyjegyről volt szó, így év elején.

- A kisasszony nem beszél, ugye? - rikácsolta a tanár. Lesütöttem a szememet, és inkább elővettem egy tollat.

A doga irtó nehéz volt, elvégre az egész tavalyi év anyagáról szólt, plusz még az általános iskolás anyagokból is voltak feladatok. De még olyat is láttam benne, amit mi egyáltalán nem vettünk, mert nem jutottunk el odáig. Bezzeg amiből jó vagyok, abból egy sem szerepelt a feladatok között!

Szünetben Melodyt lekísértem a büfébe. A sorban aztán kérdőre vontam.

- Bocsi, elfelejtettem, meg rengeteget tanultam mára. De azt hittem, Rosa elmondta neked.

- Nem, ő sem mondta egy szóval sem. De amúgy mindig ilyen szigorú?

- Igen. Az egész suli fél tőlem, még Castiel is, csak ő nem vallja be. Azt mondják, egyszer megbuktatott valakit csak azért, mert párszor felidegesítette. Érdekes, a fiú általánosban kitűnő volt matekból.

Erre csak felvontam a szemöldökömet. Azért annyira nem lehet szigorú egy tanár, hogy ellenszenvből buktasson meg valakit... Mindenesetre ő az egyik igazgatóhelyettes - mint később megtudtam -, és Mrs. Michackinak hívják. Örülök, hogy a nevét már legalább tudom.
- Mégis ki ilyen abnormális, hogy hétfőn első órában matekot tartson? - ért oda hozzánk Rosa, és nagyon idegesnek tűnt. Kezdtem úgy érezni, mintha csak a felvételiről jöttem volna ki. Mindenkiről folyt a víz. De tényleg.
Mikor végre sorra kerültünk, kértünk két perecet Melodynak és nekem, egy pizzás csigát Rosának, végül mindhármunknak palackos ice teát. Szerzeményeinkkel a terembe siettünk, majd gyorsan a padba dugtuk őket. A lányok szerint még a föcitanár is elalszik a saját óráján. Ilyenkor a legjobb enni, "föcis" napokon erre nem pazarolják a szünetet. Ami a legérdekesebb, hogy minden osztály ezt csinálja és még sosem vette észre.
- Te amúgy láttad a suliújságot? Peggy szerkeszti - kérdezte tőlem Rosa, de már nem tudtam válaszolni a becsengetés miatt.
Mrs. Handel-Wichy öt teljes percet késett. Alexy és még pár fiú alufólialabdákkal dobálta egymást, és az sem zavarta őket, hogy a tanárnő egy erőteljes "Jó napottal" köszönt. Egy öreg, testes nő volt, szerencsére természetes fekete hajjal.
Végül nagy nehezen elkezdődött az óra. Egy ásítás után közölte, hogy következő órán ismétlő dolgozatot írunk, erre gyakorlunk ma. Körbenéztem és elmosolyodtam, ugyanis a harminc fős osztályból négyen figyeltünk (Nathaniel, Melody, Lysander és én), egy csomóan valamit rágcsáltak vagy ittak, 6-an csukott szemmel, 3-an pedig nyitott szemmel aludtak, a maradék meg talált magának egyéb elfoglaltságot. Én mégis inkább figyeltem, hisz szeretem a föcit. Bármilyen furcsának is tűnik, az egyik kedvenc tantárgyam.

Föci után kémia következett, amit a laborban tartottak, ezért le kellett cammognunk az alagsorba. Mivel nem mehettünk be a terembe, a kikészített padokra és a lépcsőre ültünk. Én sikeresen kifogtam egy olyan helyet, ahol egy, még kissé ragacsos rágó volt. És nem mellesleg eleinte nem vettem észre.
- Soya, egy rágó van a seggeden - sziszegte Rosa, amikor a tanár érkezése után felálltam.
- Nem mondod komolyan - kaptam az említett helyre, és éppen belenyúltam a ragacsos izébe. Ajjaj.
Hátsó fertályomat a táskámmal takargatva léptem be a terembe, előttem Melody, mögöttem Rosalya. Nem akartam nekiállni lekaparni azt a ragacsot, hisz már becsengettek és a tanár szólna miatta. Úgy gondoltam, órán úgysem látja senki, mert ugye rajta ülök, és amikor fel kell állni, a táskám tökéletesen elfedi, amíg a el nem jutok a mosdóba. Nos, erre szoktam mondani, hogy ezt aztán jól elterveztem...
Az óra közepe felé Mr. Dowann, a kémiatanár felszólított, hogy írjak fel a táblára valami égési egyenletet.
Ez az én formám... Bár, ez is elég jól sült el, csak nem értem, miért éppen ő mentett meg egy oltári kínos beégéstől.