2. fejezet

Sziasztok! :) Örülök, hogy ekkora sikere van a blognak és, hogy máris ennyi oldalmegjelenítése van. Köszönöm a sok visszajelzést, remélem, az idő során még több is érkezik! :3

A fejezetről annyit, hogy még mindig késleltetem a Sweet Amorist. x) Viszont találkozunk... neem, inkább nem lövöm le a poént. ;)

De továbbra is arra szeretnélek kérni benneteket, hogy kommenteljetek ide, ehhez a bejegyzéshez! :3 Köszönöm.

Jó olvasást.! ^^

- Na lássuk azt a szekrényt! - pattant föl Nora, azzal a céllal, hogy most leltárt csinál a gardróbomban, de mikor kinyitotta annak az ajtaját, ráborult egy polcnyi ruha. Huppsz...

- Rosszul kezdődik - morogta, és... kiszórta az összes ruhát, ami a szekrényben volt. Erre nem tudtam mit mondani.

- Nyár van, úgyhogy szerintem vedd fel ezt  - emelt ki egy farmer shortot a ruhakupacból.

- Te most szórakozol velem? - néztem rá, eléggé gyilkos tekintettel.

- Nyár van, elég hülyén néznél ki hosszú szárú nadrágban - röhögött. Igaza van, de akkor sem veszek fel shortot!

- Nem baj - kaptam ki a kezéből a nadrágot és elhajítottam.

- Hé! Nem segítek, ha nem hallgatsz meg!

Ez a veszekedés (nem viccelek) tartott vagy negyed órán át. Közben Fiona felnézett, hogy minden rendben van-e, nem öljük-e egymást, de biztosítottuk, hogy semmi probléma nincsen. A furcsa arckifejezését inkább le sem írnám, de mindegy.

Végül csak meglett az összeállítás, egy fekete cicanadrágot választottunk kék, spagettipántos toppal, hozzá tornacipőt és egy kék válltáskát, amit Nora adott kölcsön. Jó, ha az embernek van egy divatmániás húga!

Három óra körül végre el tudtunk indulni Fionával. Az utat végig szenvedtem, ugyanis a paranoiás elképzeléseim szerint mindenki folyamatosan engem bámult. Ennek az az egy abszurduma volt, hogy autóban ültünk. Mindegy.

A bevásárlóközpont parkolójában szerencsére egy lélek sem volt - legalábbis a közelben -, így játszhattam egy kicsit a nevelőanyámmal, ha már ő is ilyen gonosz volt. Nem voltam hajlandó kiszállni az autóból, még akkor sem, amikor Fiona majdnem a lábamnál fogva húzott ki belőle. Végül beadtam a derekam.

Első utunk egy elektronikai szaküzletbe vezetett, hajvasalót kerestünk Noranak.

- Minek neki hajvasaló? - ugráltam Fiona körül, de ő mintha meg sem hallotta volna. Sikerült felidegesíteni. Huppsz.

Végül meguntam a szöcskejátékot, és megindultam. A fényképezőgépeknél kötöttem ki. Az agyam automatikusan rájuk van állva... Imádok fotózni!

Idő közben Fiona meg is vehette a hajvasalót, mert mikor megkeresett, a kezében egy szatyor lógott.

- Mehetünk? - kérdezte, én pedig komótosan bólintva követtem.

Bementünk még az állatkereskedésbe pórázt nézni (Dexter teljesen szétharapdálta a sajátját), vettünk egy csomó kaját és bekukkantottunk az ékszerboltba is. Végül megálltunk egy ruhaboltnál.

Bent, az üzletben minden csodaszép volt! Már a kirakat is ízlésesen volt megcsinálva, hát még maga a bolt! A ruhák pedig meseszépek voltak.
- Segíthetek? - lépett hozzánk egy 18 év körüli fiú. Nagyon furcsa külseje volt, azt hiszem, viktoriánus stílusú ruhákat viselt. Fekete haja volt, és furcsa tartása. Olyan... egyenes.
- Igen, kérlek. A kisasszonynak szeretnénk valami hordható göncöt venni - mutatott rám, mire természetesen küldtem felé egy gyilkos pillantást.
- Nyári vagy őszi kollekciót nézzünk? - döntötte félre a fejét az eladó.
- Őszit - válaszolt Fiona helyettem.
- Akkor máris tudok ajánlani egy kollekciót - mutatott az egyik próbababára.
Gyönyörű volt az a ruha, elegáns, de mégis "visszafogott". A fölső része csipke volt, az alsó része pedig... egy bézs színű, térdig érő szoknya.
- Kizárt - fordultam Fiona felé.
- Rendben. Bocsánat, egy pillanatra! - utalt a nevelőanyám arra, hogy négyszemközt szeretne velem beszélni egy picit.
- Persze - fordult el a fiú.
- Soyu. Egyszer meg kell mutatnod a lábadat! Úgyis tudni fogják, akkor szerintem felesleges eldugni.
- Könyörgöm, értsd már meg, hogy nem szeretném! - néztem rá, majdnem könnyes bociszemekkel.
- Rendben. Első nap mehetsz hosszú nadrágban - könyörült meg rajtam. Még jóhogy! - Viszont ezt megveszem neked. Ha felveszed, felveszed, ha nem, nem. Később majd megköszönöd.
És ezzel le is zárta.

A nap végére három új tornacipővel, hat fölsővel, nyolc cicanadrággal, két farmerrel, két kardigánnal és egy ruhával (a csipkéssel) gazdagabb lettem. Nagyon hálás voltam ezért Fionának, hiszen ez rengeteg kiadás egyszerre.
Sebastian este pont hazaért vacsorára. Kezében egy borítékot tartott, a vigyor pedig levakarhatatlan volt az arcáról. Evés után fel is olvasta. Röviden és tömören: a bíróság jóváhagyta a Mannyn házaspár örökbefogadási kérvényét.